Kilencéves volt, amikor a bátyját, Lászlót követve lement a Vasasba vívni. Mivel abban az évben nem indult új csoport, ezért sokáig csak a lábmunkát gyakorolta. A következő esztendőben aztán már jöttek a gyerekek, és a kard is előkerült. Mestere a hétszeres olimpiai bajnok Gerevich Aladár fia, Gerevich György volt. De vele még Ali bácsi is foglalkozott. A '96-os junior világbajnoki címével hívta fel magára a figyelmet. Két esztendővel később aztán már tagja volt annak a kardcsapatnak (Ferjancsik Domonkos, Boros György, Navarrete József mellett), amely világbajnoki címet szerzett. Három olimpián szerepelt. Legnagyobb sikerét 2004-ben érte el, amikor egyéniben az ezüstéremig jutott. A döntő felé vezető úton többek között megverte a címvédő román Covaliut (15-14-re), a fináléban is vezetett már 5-1-re, 11-9-re, 14-13-ra is az olasz Aldo Montano ellen, de végül az itáliai versenyzőé lett az aranyérem. 2007-ben a világranglistán csupán a 13. helyen állt a magyar csapat a szentpétervári vb előtt. Sokan már lemondtak a pekingi részvételről, amikor a Nemcsik Zsolt, Lontay Balázs, Decsi Tamás, Szilágyi Áron összeállítású együttes meg sem állt a világbajnoki dobogó legfelső fokáig. A négy közé jutásért a házigazda oroszokat kellett legyőzni (45-44), az elődöntőben az ukránokat, a döntőben pedig a franciákat (45-43). Jelenleg a kerekesszékesvívó-válogatott szakágvezetője. 

 

A 100. Célfotóban Nemcsik Zsolttal Kalapos Mihály beszélgetett.