Vélemény
Gajdics Ottó: Náci bohócok
2019-01-2206:21
A magyarországi balliberálisok a rendszerváltás óta eltelt időszakban egyetlen kétes értékű eszközt használtak következetesen politikai céljaik elérése érdekében, a náciveszéllyel történő fenyegetést. Következetességük azonban mára a múlté.
Eddig gátlás nélkül ragasztották bárki homlokára az antiszemitizmus, a rasszizmus, a kirekesztés undorító bélyegét, ehhez elég volt annyi, hogy az illető mást gondoljon a világról, mint ők. Elképesztő vehemenciával támadták a nemzeti gondolatot attól a perctől kezdve, hogy az éledezni kezdett több mint negyvenéves kényszerű álmából. Ha valaki kilógott az általuk egyedül üdvözítőnek tartott globalista, internacionalista, multikulturális sorból, azt azonnal haladásellenes nacionalistának, sovinisztának, magyarkodó, árvalányhajas, mucsai bunkónak nevezték, de mindezek csak finomkodó álneveik voltak az igazából gondolt vádnak: Náci!
Ha lankadt a társadalom náciveszélyérzete, akkor gyorsan előhúztak egy figurát a kalapból, emlékezzünk csak Bácsfi Diána tündöklésére és bukására. De a MIÉP parlamentbe jutása végképp elvette az eszüket, a Jobbik megalakulása pedig csak fokozta az elmebajt. És hiába figyelmeztetett több higgadt, okos közszereplő is arra, hogy végzetesen meggyengíti immunrendszerünket, ha minden piszlicsáré helyzetben farkast kiáltunk, mert épp akkorra leszünk teljesen hiteltelenek és hitetlenek, amikor tényleg előbújik a fenevad, mára mindenki náci lett szemükben, aki nem Orbán-fóbiás.
Éppen ezért rendkívül beszédes a csend most a balliberális oldalon, amikor a Jobbik szkinhedmúltú elnökének újdonsült felesége, nem mellesleg a pártnak dolgozó jogász, többször is náci karlendítéssel pózol a kamera előtt az esküvőjén. A máskor géppuska-gyorsaságú sajtójuk döcögve vette át a hírt is, a vérmes, letaglózó publicisztikák sora pedig végképp várat magára. Ez a hallgatás élesebben hasítja ketté a magyar közgondolkodásra ereszkedő sűrű sötétséget, mint az eddigi ordítozás.
Nem mintha új lenne a videón látható jelenség, csak manapság azok közösködnek a rezsimelsöprő utcabálokon a Jobbik megmaradt utóvédjével, akik nemrég még a kormánypártokat célozva zúdították rájuk a rasszista, cigányellenes, antiszemita, náci, fasiszta vádözönt. A bizonyítékok nélküli összemosási kísérlet a Fidesszel úgy váltott át a szemkilövető Gyurcsánnyal kötendő szoros bajtársi szövetséggé, hogy közben a Jobbik tagsága föl sem fogta, mibe rángatták bele.
Játsszunk csak el kicsit a gondolattal, mi lenne, ha nem a párt elnöke, csak egy egyszerű vidéki Fidesz-aktivista rasszista és homofób viccekkel szórakoztatná magát az esküvőjén, és erről felvételek kerülnének a haladó demokraták birtokába. Miről üvöltene másnap a sajtójuk? Minimum az ENSZ-csapatok bevonulását követelnék a kormány távozásával egy időben. Most azonban süket, síri csend honol a Bitó-szalon és a Spinoza-ház környékén. Ami nem is csoda, hiszen kimondatott, a Jobbikban nincsenek is nácik. Azóta különösen nincsenek, amióta az ördög öreganyjával is összefognának a gyűlölt és irigyelt kormány elzavarása érdekében.
Amíg ezt írtam, a rendkívül demokratikus ellenzék lakájmédiája kiderítette, hogy Sneider Tamás és felesége ugyanolyan ártatlan, mint Szávay „bunyós” Pityu, akinek még mindig nem sikerült megszabadulnia parlamenti mandátumától, hiába ígérte meg még karácsony előtt. Sneiderék is csak viccelődtek, bohóckodtak. Így megy ez a modern, XXI. századi politikusok körében, akik a humor eszközét használják annak érdekében, hogy végképp szakítsanak a múlt század embertelenségével. Ezért tud velük együtt hahotázni a máskor kissé savanyú ábrázatú Heller Ágnes is. A plafon pedig nem szakad rájuk.
Magyar Idők
Ha lankadt a társadalom náciveszélyérzete, akkor gyorsan előhúztak egy figurát a kalapból, emlékezzünk csak Bácsfi Diána tündöklésére és bukására. De a MIÉP parlamentbe jutása végképp elvette az eszüket, a Jobbik megalakulása pedig csak fokozta az elmebajt. És hiába figyelmeztetett több higgadt, okos közszereplő is arra, hogy végzetesen meggyengíti immunrendszerünket, ha minden piszlicsáré helyzetben farkast kiáltunk, mert épp akkorra leszünk teljesen hiteltelenek és hitetlenek, amikor tényleg előbújik a fenevad, mára mindenki náci lett szemükben, aki nem Orbán-fóbiás.
Éppen ezért rendkívül beszédes a csend most a balliberális oldalon, amikor a Jobbik szkinhedmúltú elnökének újdonsült felesége, nem mellesleg a pártnak dolgozó jogász, többször is náci karlendítéssel pózol a kamera előtt az esküvőjén. A máskor géppuska-gyorsaságú sajtójuk döcögve vette át a hírt is, a vérmes, letaglózó publicisztikák sora pedig végképp várat magára. Ez a hallgatás élesebben hasítja ketté a magyar közgondolkodásra ereszkedő sűrű sötétséget, mint az eddigi ordítozás.
Nem mintha új lenne a videón látható jelenség, csak manapság azok közösködnek a rezsimelsöprő utcabálokon a Jobbik megmaradt utóvédjével, akik nemrég még a kormánypártokat célozva zúdították rájuk a rasszista, cigányellenes, antiszemita, náci, fasiszta vádözönt. A bizonyítékok nélküli összemosási kísérlet a Fidesszel úgy váltott át a szemkilövető Gyurcsánnyal kötendő szoros bajtársi szövetséggé, hogy közben a Jobbik tagsága föl sem fogta, mibe rángatták bele.
Játsszunk csak el kicsit a gondolattal, mi lenne, ha nem a párt elnöke, csak egy egyszerű vidéki Fidesz-aktivista rasszista és homofób viccekkel szórakoztatná magát az esküvőjén, és erről felvételek kerülnének a haladó demokraták birtokába. Miről üvöltene másnap a sajtójuk? Minimum az ENSZ-csapatok bevonulását követelnék a kormány távozásával egy időben. Most azonban süket, síri csend honol a Bitó-szalon és a Spinoza-ház környékén. Ami nem is csoda, hiszen kimondatott, a Jobbikban nincsenek is nácik. Azóta különösen nincsenek, amióta az ördög öreganyjával is összefognának a gyűlölt és irigyelt kormány elzavarása érdekében.
Amíg ezt írtam, a rendkívül demokratikus ellenzék lakájmédiája kiderítette, hogy Sneider Tamás és felesége ugyanolyan ártatlan, mint Szávay „bunyós” Pityu, akinek még mindig nem sikerült megszabadulnia parlamenti mandátumától, hiába ígérte meg még karácsony előtt. Sneiderék is csak viccelődtek, bohóckodtak. Így megy ez a modern, XXI. századi politikusok körében, akik a humor eszközét használják annak érdekében, hogy végképp szakítsanak a múlt század embertelenségével. Ezért tud velük együtt hahotázni a máskor kissé savanyú ábrázatú Heller Ágnes is. A plafon pedig nem szakad rájuk.
Magyar Idők