Cover
Kultúra
Adynak kulcsszerep jutott irodalmunk tökéletes megújulásában – Takaró Mihály a Bayer showban
2018-11-2521:53
Újfent terítéken van Ady Endre költő megítélése. Ady nem véletlenül lett a Nyugat zászlóshajója. Aki a nyugatos költők legnagyobbjait nem értékeli a maguk helyén, az vagy nem ért az irodalomhoz, vagy elfogult. Bayer Zsolt ezúttal Takaró Mihály irodalomtörténésszel beszélgetett Ady Endréről, a költő munkásságáról, személyiségéről, a Nyugatról, valamint a XX. század elején és napjainkban is fellángoló mély kultúrharcról. 
Takaró Mihály szerint Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád és Ady nemcsak magyar, hanem az európai- és a világirodalom szempontjából is jelentős költő volt. 
Ady legnagyobb versei nemcsak a magyar költészetben, hanem annak egy speciális változatában az istenes költészetben is nagyon jelentős mérföldkövet jelentenek, hiszen 1908 és 1912 között minden egyes kötetének nyitóciklusa istenes vers volt
– mutatott rá a szakértő. 

Ami Ady emberségét, az emberekhez való hozzáállását illeti, Takaró Mihály közlése szerint a költő rendkívül ellentmondásos figura volt, de ezt egy irodalomtörténésznek verselemzéskor nem szabad figyelembe vennie, ugyanakkor egészen más a helyzet akkor, ha az irodalmi kánonba nézzük az ő helyét, szerepét, akkor kötelező ezt megtenni. 
Nem véletlenül alakult ki Ady-kultusz és nem véletlen, hogy Ady halálának 10. évfordulóján hatalmas polémia tört ki a személye körül, amelyben a különvéleményt legkarakteresebben Kosztolányi Dezső fejtette ki, aki megírta szerinte miért nem jó költő Ady és ezt három komoly pontban össze is foglalta
– emlékeztetett Takaró Mihály. 

1908-ban Ady Endre nem a konzervatív Új Időknek, hanem városi liberális világnézet szócsövének, a Nyugatnak lett végül a zászlóshajója. 

Vállalt világnézeti váltásával és a Kádár-rendszerben négy évtizedre eltüntetett Korrobori című cikkével kapcsolatban Takaró Mihály elmondta: Ady 1908-ban nagy döntés előtt állt, hogy kinek lesz a zászlóshajója, majd végül megtagadta addigi mentorait. 
Bayer Zsolt műsorvezető az adásban szóba hozta a népi-urbánus vitát, ami mintegy száz éve szakítja ketté az országot. Takaró Mihály a népi-urbánus ellentéttel kapcsolatban elmondta, az nem az 1920-as években kezdődött. 1908-ig átjárás volt az írók között, több lapban is írtak egyszerre. 
Amikor megjelent a Nyugat 1908. január 1-jén elindult Magyarországon egy olyanfajta harc, ami a magyar líra tökéletes megújulását eredményezte
 – emelte ki az irodalomtörténész. 

1909-től kezdődött egy irodalomkritikai háború. A Nyugat szerzői annulláltak minden megjelent, nemzeti témájú magyar színdarabot. Takaró Mihály kiemelte, 1918-ban ezzel szemben lép fel a jobboldali irodalomkritikai Magyar Figyelő és ugyanezt megteszi a másik oldal szerzőivel. 

Hozzátette: innen kezdődik egy látszólag irodalomkritikai, műkritikai köntösbe bújtatott vita, ami kulminálódik a kér világháború között. 

A szakértő nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy be kell-e „temetni az árkokat”, ugyanis meglátása szerint, ha ez mégis megtörténne, akkor az az írók és költők önfeladásához vezetne. 
Ma sem tehetünk mást, aki keresztény alapokról szemléli ezt a csatát, kultúrharcot, azt láthatja, hogy nem szabad, hogy a mi kezünkbe olyan eszközök kerüljenek, amikkel ők élnek, mert azt veszítenénk el, amitől mi joggal érezhetjük, hogy nem korszerű, vagy korszerűtlen kérdés ez. Nem minden értékes, ami korszerű, az érték azonban örökre korszerű marad
– zárta gondolatait Takaró Mihály. 

Teljes beszélgetés: 
ECHO TV – A nemzet hangja – Bayer show 
A weboldalon sütiket használunk, hogy kényelmesebb legyen a böngészés. További információ