Ötödik lány volt a családban.Szülei fiút szerettek volna. Nem volt könnyű gyermekkora: ha későn ért haza, már vajas kenyér sem maradt vacsorára. Két nővére kezdett el kajakozni, így ők vitték le 1977-ben a Ferencvárosba, ahol Kluka József volt a nevelőedzője. Hamar kiderült a tehetsége. Ráadásul végre megtalálta azt az elfoglaltságot, amiben jobb volt testvéreinél. Többé nem kellett hallgatnia azt, hogy bezzeg a nővéreid… 1981-ben az ifjúsági Európa-bajnokságról két éremmel tért haza, két évvel később pedig megszerezte első aranyérmét is korosztályában. Ráadásul egyes hajóban, ami el is döntötte a sorsát. 
 A középiskolai évek végén aztán döntési helyzet elé került: a sportot választotta a Tanárképző Főiskola helyett. Milyen jól tette! Már 19 évesen ott lehetett volna az olimpián, de a Los Angeles-i ötkarikás játékok politikai bojkottja őt is megfosztotta a nagy lehetőségtől. 1985-ben a felnőtt világbajnokságon ezüst- és bronzéremmel köszönt be, majd 1986-ban, Montrealban sikerült a nagy álom: négyes hajóban világbajnoki címet nyert Géczi Erikával, Mészáros Erikával, Rakusz Évával. Az NDK kizárása után „csak” a félelmetesen erős szovjeteket kellett megverni, hogy meglegyen az első hely. 1988-ban, Szöulban élete első olimpiáján kénytelen volt megelégedni az ezüstéremmel. Az agyondoppingolt NDK-s lányok legyőzhetetlennek bizonyultak… Egyesben pedig éppen hogy lemaradt a dobogóról. 
 1990-ben ismét komoly döntés előtt állt. Vastagbélfekélye és reumája miatt óriási fájdalmai voltak. Abba is hagyhatta volna a sportot, de ő inkább lemondott a húsról, vegetáriánus lett. Szervezete kiürült a méregtől, és 1992-ben, Barcelonában – második olimpiáján – a hőn áhított aranyérem is összejött. Hihetetlen hajrával, Czigány Kingával, Dónusz Évával és Mészáros Erikával egy hajóban megverték a németeket. Barcelonában ekkor már volt egy ezüstje, amit egyesben szerzett a német Birgit Fischer mögött és volt egy bronza, amelyet párosban nyert Dónusz Évával a német és a svéd hajó mögött. A magyar női kajaksport pedig a négyesben szerzett első hellyel sporttörténelmet írt. 

A buddhizmus felé fordult, a kineziológia pedig a stressz oldásában, a rossz emlékek törlésében segítette. 1994-ben, Mexikóvárosban 200 méteren, 1995-ben, Duisburgban a 200 mellett 500 méteren is világbajnoki címet nyert egyesben. Pályafutása során összesen kilenc vb-aranyig jutott. Nem csoda, ha Atlantában – pályafutása harmadik olimpiáján – az aranyesélyesek között tartották számon?! A kanadai Caroline Brunet azonban csak nem akart lemondani az első helyről. 250 méternél még vezetett. Az olasz Idem és a német Fischer leszakadt, ők már nem szólhattak bele a győzelemért folytatott csatába. Alig volt 100 méter hátra, amikor űrsebességi fokozatba kapcsolt, és bár a legvégén még Brunet próbált erősíteni, már nem tudta befogni a magyar lányt. Megnyerte a női kajak egyes 500 méteres számot, és ismét csak sporttörténelmet írt. 

2004-ben Janics Natasa, 2012-ben és 2016-ban Kozák Danuta követte példáját. Talán már be is fejezte volna pályafutását, ha 1998-ban nem került volna sor a sportág első hazai rendezésű világbajnokságára, amit nem hagyhatott ki. Szegeden a K-4 200 méteres távon lett aranyérmes Dékány Kinga, Viski Erzsébet és Kovács Katalin társaságában. Egy évvel később, Milánóban a vb-n ismét remekelt 500 egyesben, győzött. A 2000-es Sydney-i olimpiára még nekifeszült. Nagy csalódás volt számára a négyesben szerzett ezüstérem, mert tudta, hogy ő többet már nem fog versenyezni ötkarikás játékokon. Egyesben pedig a viharosan szeles időjárási körülmények között hatodik lett. 

Több mint tíz éven át a lovak jelentették neki a mindent. Olyannyira, hogy egy tanyán együtt lélegzett velük, még a patkolást is megtanulta. Versenyzett is a lovakkal, négy alkalommal első lett az ügetőszilveszteren. Ez a fejezet is véget ért az életében – bár az állatok szeretete megmaradt –, és 2013-tól az MTK kajakedzője lett.

Mesterei közül Fábiánné Rozsnyói Katalinnak köszönhet a legtöbbet, aki – elmondása szerint – a felnőtt versenyzőit soha nem tudta kezelni, és ezért sem létezett nála a szép búcsú. Kati néni ugyanakkor edzésmódszereiben messze meghaladta a korát. Nem szégyen hát, ha tőle is sokat tanult, bár azt mondja, hogy ma már egy edzőnek sokkal empatikusabbnak kell lennie, mert a világ nagyot változott. Az is óriási szerencse, hogy ma már nem zsíros kenyérből kell olimpiát nyerni, a legális táplálékkiegészítők sokat segítenek a mindennapokban. A sportágban eltöltött 24 esztendő, a 19 évnyi válogatottság, az ötkarikás játékokon nyert két arany, három ezüst és egy bronz pedig hitelessé teszi. 

A Célfotóban a kajakozó Kőbán Ritával beszélgettem.

Kalapos Mihály