Végtaghiányosan született, jobb kézfeje nem fejlődött ki. Emiatt már gyerekkorában elvitték a szülei úszásoktatásra. Hamar kiderült, hogy tehetsége van a sportághoz, de kezdetben csak az edző, a társaság, a hangulat miatt járt le az uszodába. Élete meghatározó élménye volt, amikor akkori edzőjével, Málnai Istvánnal 2004-ben, Athénban a saját szemével láthatta Pásztory Dóra paralimpiai győzelmét 200 méter vegyesen. Tizenkét éves volt. Ekkora döntötte el, hogy ő is el akar indulni egy ilyen versenyen és innentől kezdve tudatosan, a nagy cél érdekében járt az edzésekre. Ráadásul ott volt még egy másik példakép, a szintén a Komjádiban készülő Gyurta Dániel, aki ekkor már olimpiai ezüstérmesnek mondhatta magát. Az út azonban göröngyös volt. A 2008-as, pekingi olimpiára ki sem jutott. Akár fel is adhatta volna, de 2009-ben megszerezte első Európa-bajnoki érmet, 2011-ben pedig 50 gyorson az aranyat is bezsebelte a berlini kontinensviadalon. Csoda-e, ha a londoni olimpiára már éremesélyesként utazott és nyert is két ezüstöt 50 és 100 méter gyorson, akkori edzője, Magyarovits Zoltán nagy büszkeségére. 

A gyorsúszása aztán megfáradt, de sokoldalú úszóként váltott, a vegyesre és hátra „feküdt rá”. A riói paralimpiára már Horváth Péterrel készült. A 100 gyors bronzérme után a brazil városban 100 méter háton fel is ért a csúcsra. Épekkel járt egy iskolába, épekkel úszik együtt és az épekhez hasonlóan napi 15-16 kilométert úszik a szárazföldi edzés mellett. Zavarba ejtő hallgatni – egy huszonévesre nem jellemző – bölcsességét, amikor arról beszél, hogy az elfogadáshoz nyitottnak kell lenned neked, fogyatékkal élőnek is. Ha az első lépést megteszed, akkor könnyebb lesz a gátat áttörni, ami épek és fogyatékosok között van. Bár az óvodában még kisebb cukkolások voltak, nincs rossz élménye, mert mindig hamar beilleszkedett a közösségbe. Nem volt nehéz elfogadnia fogyatékosságát sem, hiszen nem baleset vagy betegség következtében veszítette el jobb kézfejét. Pár hónaposan még akaratlanul is jobb kézzel nyúlt a játékok után, de hamar rájött, hogy ez nem fog menni, így elkezdte a bal kezét használni. Nagyon hálás a szüleinek, hogy mindennap felkeltek reggel öt órakor, hogy Szentendréről a Komjádiba érjenek hatra, amikor már kezdődött az első edzés. Nekik is nagy részük van abban, hogy eljutott a paralimpiai aranyéremig. A 2020-as tokiói nyári játékokig még mindenképpen tervez – lehet, hogy tovább is –, ahol szeretné valamennyi versenyszámában élete legjobbját úszni. Hogy aztán az mire lesz elég, majd kiderül. De ebben az esetben már nem lesz csalódott. Jólesik neki, ha megkeresik, nem akar azonban egy médiaszemélyiség lenni. Totó inkább az úszásra koncentrál. 

A Célfotó szombati adásában a paralimpiai bajnok úszóval, Tóth Tamással beszélgettem. A műsor 22 óra 35 perckor kezdődik. Várom Önöket! 

Kalapos Mihály