Cropped landscape
Sport
Több mint ötven éve szeli a vizeket (Célfotó - teljes adás)
2018-08-1723:42
Célfotó
Lassan negyven éve. 1979-ben vettek egy új hajót. Sokáig nem ment úgy, ahogy szerették volna. Csak teltek az idegőrlő hónapok, a nyári olimpia pedig egyre közeledett. Mígnem kitalálták ikertestvérével, Zsolttal, hogy az árbocot előrébb teszik 10 centiméterrel, és egyszeriben csoda történt. A közepes szelekig verhetetlenek voltak. 1980-ban aztán Tallinnban, pontosabban a Balti-tengeren (lévén a vitorlásversenyeket nem Moszkvában rendezték) az Alejandro Abascal, Miguel Noguer Castellvi spanyol páros és a David Wilkins, James Wilkinson ír kettős mögött olimpiai bronzérmet nyertek. Ha csak kicsit is kedvezőbbek a szélviszonyok, a dobogó tetejére is felállhattak volna. Az eredményhirdetéskor aztán megjelent Lord Killanin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkor regnáló ír elnöke, hogy átadja az érmeket. Nagy megtiszteltetés volt. Itthon pedig olimpiai bajnokként kezelték őket, hiszen például a birkózó Növényi Norberttel együtt hívták őket élménybeszámolókra. Még a sporthivatalnál is előrébblépett a sportág, a C kategóriából a B-be. Az olimpiai bronznak aztán nem lett folytatása, mindmáig ők nyerték a vitorlázás egyetlen magyar érmét a nyári olimpiai játékokon. 
Akár csillagász is lehetett volna, hiszen édesapja volt a svábhegyi obszervatórium igazgatója, édesanyja pedig az első magyar csillagásznő. Hiába volt jó matematikából és fizikából, az elhivatottság hiányzott belőle, de ikertestvéréből is, akivel szinte mindent együtt csináltak. Elkezdtek síelni, hiszen a Svábhegyen laktak és sível jártak a Diana úti iskolába. A sízés minden válfaját kipróbálták, de aztán a futballal is barátságba kerültek a Vasas kölyökben. Mivel azonban úgy gondolták, hogy nincs igazán nagy tehetségük a labdarúgáshoz, nem tudnának megélni sem belőle, ezért maradt a sízés és belekezdtek a vitorlázásba. Az edző Szalai László vitte le őket Balatonfüredre, a MAFC vitorlástelepére. Persze a „kalózzal” már korábban megismerkedtek, mégis 19 évesen dőlt el végleg a sorsuk. A tanfolyamon hamar kiderült, hogy jó érzékük van a sportághoz, hat évvel később már harmadikak voltak repülő hollandiban a svájci nemzetközi bajnokságon, a Genfi-tavon. Az évek során osztrák, lengyel, jugoszláv, olasz, német, holland bajnokságot is nyertek, a különböző olimpiai hajóosztályokban pedig tizenhétszer is magyar bajnoki címet ünnepelhettek. Mivel a sízésnél tönkrement a válla, ezért ő lett a kormányos, testvére pedig a finom mozgásokat végezte. Zsolt közben 72 kilóról 80-ra „felgyúrta” magát, így már minden szélben esélyesnek számítottak. 
1983-ban, Cagliariban rendezték a vb-t. Az utolsó futamban nemsokkal a cél előtt az élen haladtak, a legnagyobb amerikai ellenfél lemaradt. Már-már úgy érezték, hogy megnyerik a világbajnokságot, amikor a futamot – teljesen érthetetlen módon – leállították, majd újra ellőtték. Ekkor a többi amerikai hajó igyekezett a sportszerűség keretein kívül is akadályozni őket. A vége világbajnoki negyedik hely lett. A szervezők nem akarták, hogy egy magyar páros nyerje a világbajnoki címet. Az 1984-es los angelesi olimpiára pedig a bojkott miatt el sem utazhattak. Persze akkoriban a vb-k is olykor „veszélyforrást” jelentettek a szocialista országok versenyzőire, így például ’81-ben hazaparancsolták őket Spanyolországból, mert megjelent egy dél-afrikai versenyző. Pedig összesítésben a harmadik helyen álltak. Egyébként a ’83-as vb-n elért negyedik helyezésük olimpiai hajóosztályban egészen a közelmúltig a legjobb magyar világbajnoki helyezés volt. Mígnem jött Berecz Zsombor, aki a napokban megnyerte a finn dingi hajóosztály világbajnoki címét, és ha taktikusan versenyzik és némi szerencséje is lesz, negyven év után, 2020-ban ő lehet az a magyar versenyző, aki ismét érmet hoz vitorlázásban hazánknak. A tehetsége, a tudása, a tapasztalata megvan hozzá. Az ikertestvérek nagyon szorítanak Berecznek, mert a sportágnak hatalmas lökést jelentene. 
Épület-gépészmérnökök és már nagyon régóta csak hobbiból vitorláznak. Az évek során indultak a soling hajóosztályban, a csillaghajóban vagy épp az asso99-ben, amely hatfős hajóosztály. Itt aztán szép sikereket értek el, hiszen 2008-ban, 2010-ben és 2013-ban Európa-bajnoki címet nyertek, de gyűjtöttek egy ezüst- és egy bronzérmet is. 1999-ben pedig sikerült a Kékszalagon, vagyis a Balatonon is a legjobbnak lenniük. Bár volt rá példa, hogy nem a testvérével készült, versenyzett, de a hajó begyorsításához szükséges összhang senki mással nem volt olyan tökéletes. 
Lánya, Diána két olimpiára (2008, 2012) is kijutott szörfösként. Fia, Nándor inkább a labdarúgásban és a kosárlabdában jeleskedett, bár olykor nagy szükség volt rá az asso99 hajóosztályban. Ha olimpiai bajnok lett volna, nagyobb becsben tartanák, de így is büszke arra, hogy az olimpiai érmesek táborába tartozik. Ugyanakkor kipróbálná magát a mai körülmények között, mert a mai fiatalok el sem tudják képzelni, hogy milyen lehetett a kommunizmusban. Négymárkás napi díjból csak konzervre futotta a pincehelyiségben, ahol laktak, miközben a nyugati ellenfelek elegáns éttermekben falatozták a halakat. A hendikep-érzés aztán a vízen egy csakazértis hangulatot szült. Talán ezért is lettek olimpiai bronzérmesek. 

A Célfotó legutóbbi adásában a vitorlázó Detre Szabolcs volt a vendégem. 
 
Kalapos Mihály

A Célfotó teljes adása:
A weboldalon sütiket használunk, hogy kényelmesebb legyen a böngészés. További információ