Tavasz óta tele van az internet balatoni álláshirdetésekkel. „Saját tulajdonú balatonlellei éttermembe keresek fiatalos, lendületes csapatba pohárleszedőt, felszolgálót a nyári szezonra. Szállás, étkezés, wifi biztosított.” „Balatonfüredi nyári munka a strandon 126 000 forintért.
 
A vízieszköz-kölcsönzőbe szorgalmas fiatalokat keresünk!” „A siófoki Palace kisegítőket, pohárszedőket keres 192 500 forintért.” „Balatonakali gyermektáborba keresünk diákokat a nyáron folyamatosan. A tábor különböző területein kisegítés a feladat a konyhában, büfében, feladat az új csoportok fogadása, a gyerekek koordinálása.”
 
Egy badacsonyi étterembe felszolgáló és pultos kollégákat keresnek 250 ezer forintos fizetésért, siófoki music caféba pincért, mixert, pultost, szakácsot és takarítót akár 378 ezer forintért. A veszprémi pláza leendő hoszteszeinek szórólapot és lufikat kellene osztogatniuk 950 forintos órabérért, keresnek még fesztiválokon, plázákban végzett, érintős bankkártya promóciójára alkalmi munkavállalókat napi nettó tízezer forintért vagy főállásban nettó kétszázötven-háromszázezer forintért.

Arról, hogy a munkavállalónak és a vendéglátósnak hasonlóan kell gondolkoznia, jellemző az alábbi hirdetés: „Siófokra, a Petőfi sétányon található fagylaltozónkba keresünk azonnali kezdéssel hölgy munkatársakat a teljes nyári szezonra. Munkabér: nettó ezer forint óránként, plusz a borravaló. Kérünk, csak akkor jelentkezz, ha a teljes nyári szezont tudod vállalni, minimum augusztus huszadikáig ráérsz, és nem tervezel a nyáron egyhetes nyaralást, fesztiválozást, mert az sajnos nem fér bele a nyári munkába.”
 
– Szakácsra, pincérre és kézilányra sok helyütt szükség lenne, de aki tud szállást és étkezést biztosítani, mint az osztrák éttermekben, könnyebben találhat szakszemélyzetet a Balatonnál – vélekedett a Magyar Idők megkeresésére Kertész Rezső, a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (Kisosz) Somogy megyei ügyvezető társelnöke. Mint mondta, 1450 vendéglátó és kereskedelmi üzlet működik a Balaton déli partján, amennyiben júliustól a főszezoni hét-nyolc hétben jó idő lesz, akkor bízhatnak a balatoni vendéglátósok a számukra kedvező forgalomban.

– A főidényre felvett dolgozók között előfordul, hogy mást ígérnek a munkaerő-felvételnél, mint amit a valóság igazol, azaz a szezon végén a sok esőre és elmaradt forgalomra hivatkozva nem fizetik ki őket a megállapodás szerint – figyelmeztetett Kertész Rezső az elhelyezkedés veszélyeire.

Szerinte pél­dául árulkodó lehet az a hely, ahol évente cserélődik a bérlő. Hangsúlyozta, hogy ellátják a jól működő üzleteket Kisosz-emblémával; csak Somogy megyében 230 ilyen, többségében évtizedek óta működő büfé, étterem, cukrászda van, minősítésükkel erkölcsi garanciát vállalnak értük.

Egy három éve létrejött balatonfüredi munkaközvetítő jóvoltából a nyomasztó munkaerőhiány már csak rossz emlék. Júniusban húsz vidéki helyszínen, egyebek mellett Salgótarjánban, Egerben, Szolnokon, Békéscsabán, Szegeden, Miskolcon, Nyíregyházán és Debrecenben tartottak álláskeresőknek munkaerő-toborzást balatoni munkára a Balaton Job közvetítőcég vezetői. Országjárásuk alatt kétezer munkavállalót regisztráltak.

– Jó szakács, nyelveket beszélő, szakképzett felszolgáló kevesebb jelentkezett, ugyanakkor dolgozni akaró, tapasztalt munkaerőből jelentős nálunk a munkaerő-kínálat – tudta meg a Magyar Idők Horváth Tamástól, a vállalkozás egyik vezetőjétől. Szerinte a szakképzettséget bizonyos mértékben helyettesíteni tudja a munkavállaló pozitív hozzáállása.

Lehet, hogy az ötfős asztaltársaságnak nem egy pincér fogja kivinni az ételt, mert ahhoz még nem elég ügyes, hanem ketten, viszont ha finom az étel, akkor ezzel a vendég bizonyára megbékél. 

Horváth Tamás és Stasztny Viktor tulajdonos tapasztalatai szerint a heti hétnapos, napi tizenöt órás foglalkoztatás már egyáltalán nem jellemző a Balatonnál. Nagyjából kikopott az a vállalkozói kör, amelyik elrontotta a Balaton hírnevét, a tó körül általánosságban fejlődik a vendéglátóipari szolgáltatások színvonala és nőnek a bérek is. Szerintük a drasztikus munkaerőhiány, amely két-három éve volt jellemző, megszűnik. Azoknak, akik korrekten fizetik a béreket, betartják a munkaidővel kapcsolatos megállapodást és elfogadható szállást adnak a dolgozóiknak, nem kell munkaerőhiánnyal számolniuk – tette hozzá Horváth Tamás. 
 
A két mosonmagyaróvári fiatal példát szeretne mutatni: „A nyugati határ mellett felnőve azt láttuk, hogy az emberek kimennek Bécsbe dolgozni, nem itthon valósítják meg önmagukat. Számunkra nem volt kérdés, hogy itthon próbálunk boldogulni, és szeretnénk a 18-20 éveseknek is megmutatni, hogy nem muszáj külföldre menni, itthon is lehet versenyképes fizetésért dolgozni.”

Merthogy munkavállalóik 60-70 százaléka a 18–30 éves korosztályból kerül ki, a többiek jellemzően 30–50 év közöttiek, jelentős részüket a Facebookon találják meg. Csak olyan partnerekkel dolgoznak, akik biztosítanak szállást a munkavállalóknak, mert tapasztalatuk szerint húszból egy ember akad, aki ezt nem igényli. Ellenőrzik a minőséget is, és ha úgy látják, hogy a munkaadó által kínált szállás nem üti meg az elfogadható szintet, feketelistákra teszik a vállalkozót. 
 
– Nincs titok, áldozni kell a munkabérre és a szállásra – vélekedik az Örvényesen éttermet működtető Huszár Zoltánné. Nemrég még egy hirdetési portálon udvarost keresett a vendéglőjük kertjének gondozásához. Mint abban írták, stabil munkahelyet, csalá­dias légkört és versenyképes bérezést biztosítanak. A vendéglőtől ötven méterre található a személyzeti szállásuk. Tíz munkatársukat hat szobában helyezték el, külön női és férfifürdőszobát, mosógépet, vasalót és wifielérést biztosítanak a dolgozóiknak.

– Nem volt nehéz megfelelő munkaerőt találnunk, egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből érkezett nagyon helyes szakembert. Le is vesszük ezt a hirdetést. Húsvéttól novemberig megfizetjük a húsz dolgozónkat, aki igényli, annak szállást biztosítunk. Igaz, hogy télre elmennek felszolgálni Ausztriába, sőt az is lehet, hogy ott maradnak, férjhez mennek, megnősülnek, egy pincérlányunk például hajóra szegődött, de a kondícióinkkal könnyen találtunk a helyére másikat. A dolgozóinknak szabadnapot adunk, nem dolgozzák ki a lelküket – tette hozzá a vállalkozó.

Figyelmeztetett arra is, hogy az ország más részei­ről érkezett munkaerőnek nem könnyű az átállás. – Kelet-Magyarországon más a munkamorál, mert ott bemegy hat fröccsre és négy menüre naponta néhány ember. Itt másról szól az élet, mert főidényben egymásnak adják a kilincset az éhes vendégek – magyarázta Huszár Zoltánné.

Magyar Idők