– Moszkva, Santa Cruz, Egyesült Államok és Libanon: a világot járja A Sátán fattya. Mennyire értik meg, fogják fel a nézők ezt a helyspecifikus tragédiát? Szükség van a rendező jelenlétére, magyarázatára?
– Manapság a fesztiválok több száz filmből választják ki a világ minden tájáról azt a néhány alkotást, amelyet meghívnak versenybe vagy premiervetítésre. Ezért öröm volt számomra, hogy Oroszországban, Argentínában és Libanonban A Sátán fattya a legjobbak közé került. Különös módon először Moszkvába hívták meg, ami azért is érdekes, mert hősnőjét a málenkij robot idején orosz katonák erőszakolták meg, s a kis kárpátaljai falu, ahol a történet játszódik, szintén orosz elnyomás alatt élt. A filmet feszülten nézte végig a közönség, szinte mindenki átélte és befogadta, sőt elfogadta ezt a szovjet világot kíméletlennek ábrázoló alkotást. Az Amerikai Egyesült Államokban a Kárpátalja kincsei című, a térséget bemutató kulturális rendezvénysorozat részeként volt látható, a főszereplő Tarpai Viktória részvételével. A washingtoni Magyar Ház szervezésében New Yorkban és Washingtonban is teltházas vetítések voltak, az amerikaiak is érdeklődéssel nézték. Aztán Bunyik Béla, a Los Angeles-i magyar filmfesztivál szervezője keresett meg, hogy szeretné vetíteni A Sátán fattyát. S hogy a kárpátaljaiak is mennyire magukénak érzik a filmet, mutatja, hogy a vetítéseket kiválóan szervező Kárpátaljai Magyarok Közösségének Szövetségéhez rengeteg kérés érkezik az újabb bemutatókra.

– Hol lehet még látni az alkotást?
– Vetíteni fogják ismét Beregszászon, Nagyszőlősön, Ungváron, s az alapművet író Nagy Zoltán Mihály szülőfalujában is. Azt is megtiszteltetésnek tarjuk, hogy a Balassi Intézet a világ legkülönbözőbb helyein lévő magyar intézetek, házak programjainak sorába ajánlotta. Ez a sorozat is ősszel indul, akkor derül majd ki, hová hívják meg a filmet. A brüsszeli Magyar Házba már szervezett bemutatót Bocskor Andrea európai parlamenti képviselő. Ezt különösen fontosnak tartjuk a ma a kárpátaljai embereket érintő kulturális és oktatási diszkrimináció miatt.

– A hazai bemutatással hogy áll a film?
– A társadalmi forgalmazásban sok művelődési házba eljutott, valamint sikeresen szerepelt Pécsett, ahol a Gulag-témát feldolgozó filmeknek külön sorozata volt. Díjazták a szombathelyi Savaria Filmfesztiválon, s folyamatosan vetítik az artmozikban is. Kora ősztől sok meghívás és bemutató várható, ezért a televíziós bemutatást az év utolsó hónapjára tervezzük.

– Hogyan áll a süllyedő Aknaszlatináról szóló fikciós dokumentumfilmjének forgatása, mikor lesz a bemutató?
– Különös egybeesés, hogy az említett Bocskor Andrea is Aknaszlatináról származik, s az, hogy ez a film is kárpátaljai témát dolgoz fel. A saját elhanyagolt sóbányáiba süllyedt bányásztelepülés, a „kárpátaljai Atlantisz”, nem csak érdekfeszítő témát dolgoz fel, hanem az ottani volt bányászok lelkének mélyére is ás, hiszen ahogy a föld elnyelte az ottani házakat, ugyanúgy eltűnt az ő jelenük és jövőjük is. Nemcsak a forgatással, de az utómunkákkal is készen vagyunk. Sajnos, a rendelkezésünkre álló ötven perc játékidőbe nem fért bele minden, amit fontosnak éreztünk, ezért még egy rendezői változat is készül. Az ECHO TV-n és a Duna TV-n várható a bemutató, remélhetőleg még ebben az évben.

– Kiket érhet el úgy ez a film, hogy aztán valamilyen módon az ottani magyar közösség segítségére siessenek?
– Az egyre fenyegetőbb aknaszlatinai földomlások már eddig is felhívták az anyaországi magyarok figyelmét, téma volt ez a magyar és az európai parlamentben, bizottságok mentek ki a helyszínre, több száz oldalas jelentésben összegződött a katasztrofális helyzet. Az üregek biztonságossá tételéhez nagyon sok pénzre lenne szükség. A helyi vezetésben felmerült még az új bányanyitás lehetősége is, anyaországi segítséggel, csak sajnos pont arról szól a filmünk, hogy a bányaművelés felhagyása utáni évtizedekben a szemünk láttára hogyan öregedett és halt ki az a generáció, amely szó szerint életét adta a bányáért, így a szakmunkásréteg ma már teljesen hiányzik.

– Min dolgozik most?
– Legújabb játékfilm-forgatókönyvünk, az Isten rabjai megvalósításra vár, s a lehetőség megteremtése, mint szinte minden esetben, nagyobb feladat, mint maga a forgatás. Gárdonyi népszerű író, s az Isten rabjai saját magának is a legkedvesebb regénye volt. Ráadásul a film főhősét, Árpádházi Szent Margit királylányt egy parasztfiú, Jancsi éteri szerelmén keresztül láttatja. Ezért a téma fogadtatásától nem félek, inkább a megvalósításig vezető utat tartom göröngyösnek, de ez az ilyen alkotásoknál sajnos szinte természetes. Abban bízunk, hogy a 2020-as Eucharisztikus Világkongresszusra megvalósulhat, hiszen a film főhősnőjének kolostora a mai Margitszigeten volt, így a film témája akár ennek az óriási vallási világtalálkozónak az egyik emblémájává is válhat.

Magyar Hírlap