– Láttam egy képet önről a választások után, amelyen szinte meghatottan fog egy Pénzügyminisztérium feliratú táblát. Hogyan kell értelmezni ezt a képet? Ennyit adott lelkileg, hogy újra van Pénzügyminisztérium, hogy ön újra pénzügy- miniszter?

– A tradíciók fontosak a magyar államigazgatásban is. A Pénzügyminisztériumnak Kossuth Lajos óta hagyománya van. Az első független tárca felállítása és vezetése az ő nevéhez kötődik. Ezt a tradíciót érdemes ápolni. Amikor 2010-ben a bejáratok mellől leszerelték a két zománctáblát, az egyiket én kaptam meg a kollégáktól. Eltettem emlékbe, most pedig, nyolc év után, előkerült. Kicsit rozsdás, kicsit kopott, de a miénk, és hamarosan csillogni fog. 

– Mi változik a működésben, hogy újra van Pénzügyminisztérium, és mennyivel lesz másabb a feladata, hogy miniszterelnök-helyettesként is dolgozik az új kormányban?

– A világ folyamatosan változik, és ha nem reagálunk ezekre a változásokra, nagy hibát követünk el. Igaz ez a gazdasági versenyre is. Ez volt az oka annak, hogy a miniszterelnök a választások után új kormányzati struktúráról döntött. Az új struktúra a korábbinál klasszikusabban pénzügyi, fiskális területekkel foglalkozó tárca felállítását jelentette, amely a huszonegyedik századi kihívásokra ad választ.

– Melyek ezek a kihívások?

– Hogyan lehet fejleszteni a gazdaságot meglévő természeti és szellemi kincseinkkel? Hogyan lehet az integrációt úgy megvalósítani, hogy közben Magyarország a saját érdekeit is érvényesíti? De ne felejtsük el, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumból és a Nemzetgazdasági Minisztériumból alakult két más típusú minisztérium. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium a digitalizációval, a robotizációval, az Ipar 4.0-val, az elektromobilitás kihívásaival foglalkozik. Meg fogja oldani a szakképzés és a képzés összekapcsolását azokkal az új irányokkal, amelyeket a digitalizáció és a 21. századi gazdasági körülmények igényelnek. Mi a klasszikus pénzügyi területeket visszük. 

– A két tárca hogyan tud együttműködni?

– A Gazdasági Kabinetben.

– Amelynek ön az elnöke.

– Igen, és arra fogok törekedni, hogy azokat a kihívásokat, amelyek a versenyképesség területén várnak ránk – például hogyan lehet hatékonyabb, termelékenyebb a magyar gazdaság –, a kabinet keretein belül vitassuk meg. A teljes kabinet munkájában részt vesz a vagyonpolitikával foglalkozó miniszter asszony, a Miniszterelnökség és a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője is.

– A tárca államtitkárságait is ennek alapján hozták létre? A nevükből kikövetkeztethető, mi a feladatkörük, parlamenti, közigazgatási, adóügyekért, uniós pénzekért és államháztartásért felelős államtitkárság. És van pénzügyekért felelős is, ami azonban tág fogalmat takar, ez az államtitkárság mivel foglalkozik pontosan?

– A pénzintézeti szektorral, a biztosítással, garanciaintézményekkel, nemzetközi pénzügyi kapcsolatokkal és makrogazdasági kérdésekkel is. Fontos szerepe van abban, hogy az uniós egyeztetéseken mi a minisztérium álláspontja, az Ecofin-ülések előkészítése is a feladatai közé tartozik.

– A Moody’s a múlt héten nem minősített fel bennünket. Nem keserítette ez el?

– Jó munkához idő kell, a jelek szerint. Mindig elmondom, hogy fontos a hitelminősítők véleménye, de nem előzi meg a piac értékítéletét. És a piac ma bennünket két fokozattal magasabbra sorol. A magyar állampapírok hozamszintje ott van, ahol a lengyeleké. Ebből a szempontból szurkolunk a hitelminősítőknek, hogy érjék utol a piaci értékítéletet, és értékeljék azokat a változásokat is, amelyek a magyar gazdaságban tapasztalhatók.

– Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a legutóbbi Kormányinfón arról beszélt, hogy a biztonságos gazdasági növekedést szolgáló költségvetés lesz a 2019-es. Mit kell ez alatt érteni? Azokra a jelenségekre reagálnak, hogy, szintén a Moody’s jelentése szerint, az európai bankok bruttó kinnlevőség-portfólióján belül magas a rossz hitelek aránya? Az olasz kormányalakítás körüli bonyodalmakra, a dél-amerikai gazdasági válságra, az amerikai vámintézkedések negatív hatására?

– Ezekre is, de válasszuk ketté a dolgot, akkor is, ha összefügg a két téma. A világgazdaságban mindig is voltak lokális problémák, most mintha több lenne belőlük. Az amerikai kamatemelési hullám tőkekivonást váltott ki Európából, Kelet-Közép-Európából is. A kamatemelkedés hatása jól látható a törökországi helyzet változásában, jelentősen gyengült a líra árfolyama, a török jegybanknak kamatot kellett emelnie. Kicsit hasonló a hatás Argentínában, az ország lényegében újra IMF-köldökzsinórra kötötte magát, mivel nincs, aki ilyen nagyságrendben külső szereplőként finanszírozza. Ezek mellé társul az olasz kormány megalakulása, megítélése Európában, a spanyol kormányváltás, az iráni atomalku kérdése, az amerikai–észak-ko­reai egyeztetések, a kereskedelmi háború Amerika és Európa, Amerika és Kína között, kezdenek a befektetők számára alap kockázati tényezővé válni. Olyan hangulattá, amelyre idegesen reagálnak. A feszültség érezhető, és nem tudjuk, mi lesz a folytatása. Kérdés, a világ megnyugszik-e, és csökken-e az olajár, stabilizálódnak-e a kamatok. Rosszabb esetben tovább nő a feszültség. Ez jellemzi a jelenlegi világgazdasági környezetet. Amiben a magyar gazdaság, ha csak a számait nézzük, köszöni szépen, jól van, erősödik. Az első negyedéves növekedésünk a naptárhatással igazítva 4,7 százalék volt. Az ipari termelés legutóbbi eredménye 7,8 százalékos bővülés volt, a kiskereskedelmi forgalom folyamatosan hat százalék feletti ütemben nő. A beruházások jól teljesítenek, az építőipar teljesítménye az egy évvel korábbi magas szinthez képest is huszonkét százalékkal nagyobb. Ezek tükrében a magyar gazdaság teljesítménye fényévekre van a nyolc évvel ezelőttitől. De ez nem mentesít bennünket az alól, hogy figyeljük, mi történik a világban. Mélyen integrálódtunk az európai gazdasági folyamatokba. Az a kereskedelmi háború, ami Washington és Berlin között zajlik, komoly hatással lehet az autóiparra. Erre figyelni kell, mert az autóipar adja a magyar gazdaság jelentős hányadát. Választ kell adnunk ezekre a kockázatokra. A 2019-es költségvetés kiindulópontja is ez volt. Biztonságos növekedést szeretnénk jövőre is.

– Ez mit jelent pontosan?

– Azt, hogy nem adjuk fel a céljainkat, több munkahely, teljes foglalkoztatottság, az adósságállomány csökkentése, kismértékű hiány, a gazdasági növekedés négy százalék körül tartása. A biztonság, akár gazdasági, akár társadalmi, mert a migrációs folyamatokat is nézni kell, nagyon fontos szempont. 

– Ezért terveznek a korábbinál magasabb költségvetési tartalékkal?

– Ez ennek az első fontos eleme, mert ha biztonságról beszélünk, akkor nagyobb tartalékkal kell tervezni. Ez 2019-ben, a mostani évhez képest ötvenszázalékos növekedést jelent. Mind az általános tartalék, mind a hiánycél teljesítéséhez kötött tartalékok értéke a másfélszeresére nő.

– A költségvetés hogyan támogatja a nö­- vekedést?

– Ha a növekedésről beszélünk, akkor a beruházásokból sem vehetünk vissza. Folytatni kell a Modern Városok Programot, el kell indítani a Modern Falu Programot, támogatni kell a beszállítói programon, az Ipar 4.0-án és Jedlik Ányos-terven keresztül azokat az ipari és élelmiszeripari fejlesztéseket, amelyekről már döntöttünk. Ez azt jelenti, hogy a következő évi költségvetésben, ha az uniós forrásokat és a meglévő hazai beruházási forrásokat megnézzük, durván négyezermilliárd forintnyi fejlesztés fog megvalósulni. Ezek mellett továbbra is cél a teljes foglalkoztatottság, ennek érdekében a hatéves bérmegállapodást folytatni fogjuk. Jövőre újabb két százalékponttal csökkenhet a szociális hozzájárulási adó mértéke, 19,5 százalékról 17,5 százalékra. Ez a két százalékpontos csökkentés több mint százmilliárd forintot hagy a gazdaságban. A munkaadók dönthetnek arról, hogy ezt az összeget mire fordítják, így a béremelést és a fejlesztéseket is segítheti az adócsökkentés. A költségvetés társadalmi vetülete a családtámogatások folytatása, mert a fennálló demográfiai helyzetben elemi érdekünk, hogy a kedvezőtlen népesedési trendek megforduljanak. A meglévő támogatásokon túl további adókedvezménnyel segítjük a családokat, a kétgyermekesek esetében az adókedvezmény mértéke negyvenezer forintra nő, azaz további támogatást tudunk adni a gyermeket nevelőknek. A Költségvetési Tanács már kialakította a véleményét a 2019-es büdzsé tervezetéről, amelyben megerősítette, hogy a tervezett hiánycél elérhető, a különféle bevételi és kiadási előirányzatok pedig össz- hangban vannak a várható költségvetési és gazdasági folyamatokkal. Ennek megfelelően a kormány szerdán nyújtja be a „biztonságos növekedés költségvetését”, a pénzügyi stabilitást, a biztonságot, a gazdasági növekedést, a családok megerősítését és a teljes foglalkoztatást célozza meg.

– A személyi jövedelemadók tekintetében várható változás? 

– A családtámogatások kapcsán ezt említettem. Ezen kívül most lényegi, alapvető változás nem lesz. Az adótörvényekre még van egy bő hetünk, ezeket június 19-ig kell benyújtani az Országgyűlésnek, tehát még egyeztetés zajlik a kormányon belül. Mivel a költségvetés tervezete elkészült, és ehhez igazodik a bevételi oldal is, azt mondhatom, olyan adómódosítások lesznek csak, amelyek nullszaldósak, a már elkészült költségvetési tervezetet nem befolyásolják.

– Visszatérve a gazdasági várakozásokhoz, ha Moody’s nem is, a Világbank elismerte gazdasági teljesítményüket, az idén már másodszor javította növekedési várakozásait. Ez mennyire jó jel?

– Erős üzenet, beillik abba a sorba, amelyben az elmúlt hónapokban szinte minden fontos intézmény növelte gazdasági várakozásait, fölfelé korrigált.

– Ön szerint ez minek köszönhető?

– Hosszú évek óta az első negyedév volt talán olyan, amikor a konjunktúravárakozások nem csökkentek az előző év végéhez képest. Úgy érzem a lakosság és a vállalkozások is a jó konjunkturális periódus folytatására számítanak. Örömteli tény, hogy a növekedési adat egy fontos eleme, a szolgáltatószektor teljesítménye nagyon erős volt az első negyedévben. Azaz nem csak az ipar és az építőipar húzta a gazdaság növekedését, hanem a szolgáltatószektor is. Ha a felhasználási oldalát nézzük a gazdasági növekedés előállításának, az látszik, hogy a háztartások fogyasztásának mintegy hatszázalékos emelkedése mellett a beruházások is nagyon erősek, komoly növekedés történt e területen. Ezért mondhatjuk, hogy több lábon áll a gazdasági növekedés, és az idei évi tervezett 4,1-4,3 százalék körüli bővülés továbbra is megalapozott.

– Az elemzők viszont azt mondják, hogy hosszú távon a lakossági fogyasztás húzza majd a gazdaságot, az ipar pedig csúcsra jár már most is, tehát ott kicsi a növekedés. Ezért van ez a négyezermilliárd forintos fejlesztési összeg, hogy ez az állapot megváltozzon?

– Ha nincsenek, nem lesznek beruházások, akkor ez így is lesz. Ha lesznek, akkor másról lehet majd beszélni. A munkaerőpiaci helyzet közismert, a történelmi mélységű munkanélküliségi ráta és a magas foglalkoztatottság mellett a munkanélküliek között kevés a szakképzett munkaerő, különösen az építőipart tekintve. Jól látható, hogy ennyi többletberuházást a jelenlegi építőipari kapacitással nem lehet kivitelezni. Ezért abban is segítünk az építőiparnak, hogy a szakképzési rendszer változtatása mellett próbálunk a hiányszakmákban szakképzett munkaerőt rendelkezésre bocsátani, és technológiai váltással, gépvásárlással járó kapacitásnövelő beruházásokra is ösztönözzük a szereplőket. Tavaly novemberben az ÉVOSZ-szal ágazati csúcstalálkozót rendeztünk, ahol részt vett a húsz legfontosabb építőipari cég is. Megállapodtunk abban, hogy elindítunk egy támogatási programot, ahol építőipari és tervező cégek is pályázhatnak, különböző kapacitásnövelő és munkaerőt kiváltó beruházásokra. Százharminchat pályázatot fogadtunk be, de annyi igény érkezett, hogy átmenetileg fel kellett függeszteni a kiírást. Ezt a munkát folytatjuk, és erre a célra kellő mennyiségű forrást szeretnénk biztosítani a következő évi büdzsében is.

– Kell „ennyi” építőipar a gazdasági szerkezeten belül?

– Még ennél is több kell. A magyar építőipar a 2000-es évek elején a GDP körülbelül hat százalékát adta, míg ma nem éri el az öt százalékot. Az iparág korábban leépült, így továbbra is érdemes ezen a területen beruházni. Van arra mód, hogy nemcsak a többi iparág, hanem az építőipar is hozzájáruljon a gazdasági növekedéshez.

– Van hatása a magyar gazdaságra és a pénzügypolitikára annak, hogy mi egészen más oldalon állunk a migráció kérdésében, mint az Európai Unió?

– A migráció kezelése minden országnak jelentős kihívás. A magyar válasz erre a kérdésre a népszavazás és a választás után egyértelmű: nem kérünk a migrációból, és nem kérünk a kötelező betelepítési kvótából sem. Abban vagyunk érdekeltek, hogy olyan programok legyenek az unión belül, amelyek a migrációs hatásokat gyengítik, vagy magát a migráció kiváltó okát is kezelik. Ma sajnos inkább a beérkezett migránsok kezelésével foglalkozik Európa. A következő hétéves uniós költségvetés tervezésekor tapasztaljuk, hogy a brüsszeli adminisztráció azokat az országokat kívánja szankcionálni gazdaságilag is, amelyek Brüsszeltől eltérő módon gondolkoznak. Most óvatosan lehet néhány támogatás felfüggesztésére azt mondani, hogy ez a migrációban vallott magyar álláspont miatt történik. De hogy ez a következő hétéves ciklusban egyértelmű részévé válik az unió gyakorlatának, abban biztosak lehetünk. Az Európai Bizottság tervezetéből már az olvasható ki, hogy az az ország, amely a kötelező kvótaelosztásból nem veszi ki a részét, nem tartja be a jogszabályokat, úgymond eltér az unió értékeitől, annak fel lehet függeszteni a támogatásait. Anélkül, hogy világos lenne a szankció alapja, kiváltó oka. Az Európai Unió gazdasági értelemben is büntetni kívánja azokat az országokat, amelyek Brüsszeltől eltérő módon gondolkoznak a migrációról. 

– A huszonnégy százalékos kohéziós alapcsökkentés is ennek a hozománya?

– Brüsszel a közös agrárpolitikai és a kohéziós alapoknál tervez durva, tizenöt és tízszázalékos csökkentést. Ráadásul úgy, hogy a kohéziós politika forrásait át kívánják csoportosítani Dél-Európa országaiba, többek között azzal érvelve, hogy nálunk már kisebb a munkanélküliség, mint náluk. Nálunk is magas volt, de jó gazdaságpolitikával leszorítottuk. Emiatt büntetni kell bennünket? A gazdasági fejlettség szintjében Közép-Európa az unió átlagának kétharmadát hozza, Olaszország az unió átlagán van. Nem értjük, hogy miért kell egy gazdaságilag fejlettebb uniós országhoz átcsoportosítani a mi felzárkózást lehetővé tevő forrásainkat. Komoly és éles viták lesznek ebben a kérdésben. A britek kilépésével kétségtelenül kevesebb pénz áll majd rendelkezésre. Az viszont nem fogadható el, hogy a meglévő keretek elosztási arányai egyértelműen csak a mi rovásunkra változzanak.

– Ebben egységesek a közép-európai országok, vagy esetleg a visegrádiak?

– Szerintem szükség van közös álláspontra, az első megszólalások minden érintett ország részéről elutasítók.

– Még beszéljünk a növekedésről: jövőre 4,1 százalékkal terveznek, utána pedig egészen 2022-ig négy százalék körüli bővüléssel számolnak. Lesz ez a bővülés olyan, mint annak idején a délkelet-ázsiai növekedés, lehetünk még mi is kistigrisek?

– Nagyon sok múlik a következő hónapok döntésein. Magán a költségvetésen is, de még fontosabbnak érzem a versenyképességet, a termelékenységet megalapozó döntéseinket, azok hatásait. A napokban egyeztettünk a Nemzeti Versenyképességi Tanács tagjaival. Mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy minőségi változás történjen a magyar gazdaságban. Az extenzív források kezdenek kimerülni, ezt látjuk a munkaerőpiacon, a feketegazdaság szűkítésének területén. Most azokra a pontokra kell koncentrálni, ahol a versenyképességet jelentősen javítani tudjuk. Az egyik ilyen terület az oktatás. Egy jó oktatási és szakképzési rendszer elengedhetetlen ahhoz, hogy képzett munkaerővel tudjuk felvenni a versenyt más országokkal. Ilyennek érzem a felnőttképzést is. Magyarországon a felnőtt lakosság 6,2 százaléka tanul, Ausztriában tizenhat, az uniós átlag tizenegy százalék. Mélyen alatta vagyunk annak a képzési szintnek, amely a mai világban szükséges ahhoz, hogy jól reagáljunk a gazdasági kihívásokra. Ezeken változtatni fogunk, így reális cél lesz a kitűzött növekedés is. Egyébként az első negyedéves GDP-növekedés 4,7 százalékával negyedik helyen vagyunk az unióban, csak a lettek, a szlovénok és a lengyelek előztek meg bennünket. Az uniós átlag 2,4 százalék.

– Az Állami Számvevőszék elnöke úgy nyilatkozott, hogy törekedni kell a nullszaldós költségvetésre. Ez elérhető néhány éven belül?

– Jövőre az idei 2,4 helyett 1,8 százalékos hiánnyal tervezünk, és az a cél, hogy ez a ciklusban folyamatosan közeledjen a nullszaldóhoz. Abban az értelemben persze már most is nullszaldóról beszélhetünk, hogyha az állam működési kiadásait nézzük, akkor a bevételek ugyanakkora összeget tesznek ki, mint a kiadások. Amiben hiányunk van, az a fejlesztésekre fordított támogatások. A benyújtandó költségvetés három részből áll. Működési kiadásokból, ez nullszaldós, a beruházásokból, itt hiány van, és vannak az uniós támogatások, ahol szintén hiány kialakulásával számolunk. Az elmúlt évek tapasztalata ugyanis az volt, hogy az uniós támogatások meglehetős késéssel érkeztek.

– Érdemes euróról, annak a bevezetéséről beszélni?

– Mindig érdemes, mert mintha presszió alatt lennénk.

– És presszió alatt vagyunk?

– Abból a szempontból igen, hogy egyre többször hangzik el az Ecofin vagy az Euro­group ülésein is, hogy hogyan kellene ösztönözni az eurózónán kívüli országok csatlakozását. Amikor beléptünk az unióba, vállaltuk a csatlakozást, de dátum nélkül. Azt mondjuk, jól kell csatlakozni, ha arra szánjuk el magunkat. De addig, amíg nem csatlakozunk, az az első számú feladat, hogy az euró bevezetésének feltételeit teljesítsük. Nem azért, mert csatlakozni akarunk, hanem azért, mert ezek a feltételek ösztönzőek a magyar gazdaságnak. Alacsony államadósság, alacsony hiány, mérsékelt infláció, kedvező kamatkörnyezet. Ezeket kell elérnünk. Örömmel mondhatom, hogy lényegében minden fontos feltételt teljesít is a magyar gazdaság, ezért beszélhetünk arról a dilemmáról, hogy mikor és hogy éri majd meg az eurócsatlakozás. Egyelőre nem kell sietni.