Olykor nagyon is messze esik az alma a fájától. Szüleinek ugyanis nem volt különösebb kapcsolata az élsporttal. Mégis kilencévesen belső sugallatra – egy iskolai toborzás alkalmával – jelentkezett a KSI vízilabda-szakosztályába. Pedig úszni sem tudott. Ott aztán rögtön eldőlt a sorsa, hiszen a kiabálós edzőhöz, Széchy Tamáshoz került. Ő pedig azonnal meglátta benne a tehetséget. Édesanyja nehezen is hitte el, hogy az Öreg Csík Ferenc utódjának tartja a fiát. 

Tizenhárom évesen már ifjúsági Európa-bajnok volt. Zsenialitását mi sem bizonyítja jobban, minthogy a hátat leszámítva valamennyi úszásnemben remekelt. Tizenöt évesen – amikor hat aranyéremmel távozott a korosztályos kontinensviadalról – nyert gyorson, mellen, pillangón és vegyesen is. Tizenhat évesen, első olimpiájáról sem tért haza üres kézzel, 1972-ben Münchenben a svéd Larsson és az amerikai Mc Kee mögött a harmadik helyen érkezett a célba 400 méter vegyesen. Akkoriban ez nagy siker volt, de már néhány nap elteltével rájött, hogy a sportban csak a győztes számít. 

És akkor 300-nál Tamás bácsi kiment az uszodából… Az igazi sikertörténet persze 1973-ban indult, amikor az első úszó világbajnokságon megszerezte Magyarország első aranyérmét az amerikai Strachan és a szintén amerikai Colella előtt. A döntő előtt már többen kérdezték Széchytől, hogy mi történik majd a 400 méteres vegyesúszásban. Ő pedig nemes egyszerűséggel megmondta, hogy nyer a tanítványa, ami után többen kételkedve alig kaptak levegőt. 300 méternél aztán már akkora volt versenyzőjének az előnye, hogy az Öreg a biztos győzelem tudatában kiment az uszodából. A végén azért megjegyezte neki, hogy úszhatott volna világcsúcsot (is). A vb-t egyébként Belgrádban rendezték, vagyis Nándorfehérváron, ahol Hunyadi János seregével 1456-ban legyőzte a törököt. Így bajnokunknak még édesebb volt a győzelem, hogy aztán a Keleti pályaudvarnál a szurkolók fogadtatása is örök emlékként maradjon meg számára. 

A következő évben összejött a világcsúcs is (4:28:89) a bécsi Európa-bajnokságon, a 400 vegyes mellett pedig behúzta a 200 pillangó aranyát is. Ez utóbbit épp augusztus 20-án, Szent István ünnepén, ami miatt mind a mai napig szívesen emlékszik vissza rá. Az államalapító királyról persze 1974-ben aligha lehetett megemlékezni. 1975-ben, Caliban a világbajnokságon volt talán pályafutása csúcsán, amikor nemcsak 400 vegyesen, de 200 vegyesen is győzni tudott, igaz, csak minimális különbséggel az amerikai Furniss és a szovjet Szmirnov előtt. De ez ma már csak egy adalék. Nem csoda, hogy ebben az évben a sportújságírók az év férfi sportolójának is megválasztották. 

1976-ban aztán összedőlt a világ, mert a montreali olimpián nem sikerült felállnia nemhogy a dobogó tetejére, de a dobogóra sem. Pedig az amerikai bajnokságon még taroltak a magyar úszók, de az ötkarikás játékokra „elfogytak”. Évekkel később Széchy Tamás adta meg a magyarázatot, amikor Belgrád hőse rákérdezett, hogy Darnyiék miért eredményesebbek, mint amilyen ő volt. Ennyit jelent az edzői tudás… 1977-ben, az Európa-bajnokságon még győzött 200 vegyesen, 1978-ban, a vb-n még bronzérmes volt 400 vegyesen, de már a tanulás, a civil élet felé fordult. Mivel akkoriban a sportból nem lehetett megélni, állatorvos lett, miközben a TF-en a szakedzői végzettséget is megszerezte. Pedig erdész akart lenni, de a sebész, az olimpiai bajnok párbajtőrvívó, Kausz István elbűvölte mesterségével. Úgy tartja, hogy amíg az orvos az embereket gyógyítja, addig az állatorvos nemcsak a kutyusokat, a cicusokat, de a gazdáik lelkét is ápolja. 

1980-ban még ott volt Moszkvában, az ötkarikás játékokon, de a dobogóra ezúttal sem sikerült felállnia. Utólag sem okol senkit, azt mondja, volt három lehetősége is, hogy olimpiát nyerjen. Kétszer volt szövetségi kapitány, másodjára 2016 áprilisától 2017 januárjáig. Hosszú Katinkával és edző-férjével, Shane Tusuppal neki sem volt felhőtlen a viszonya. Mégsem bánta meg döntését, hogy vállalta a feladatot, mert másodszorra is az Öreg – igaz, már fentről – kérte meg erre. 

 

A szombati Célfotóban a háromszoros világbajnok úszóval, Hargitay Andrással beszélgetek.

Kalapos Mihály

A célfotó teljes adása: