De még azok is, akik csak a televízió képernyőjén keresztül élvezhették a hangulatot, arról számoltak be, mennyire lelkesítő volt a látvány, milyen erős hitet adott a beszéd.
 
Tényleg csak szánni lehet azon honfitársainkat, akik valamilyen rejtélyes oknál fogva elveszítették képességüket hasonló élmények befogadására.
 
Természetesen rányomta bélyegét a nemzeti ünnepre, hogy alig több mint három hét múlva országgyűlési képviselőket választ az ország.
 
Ezért vált március 15-e kora délutánja nagyszabású seregszemlévé, amelyen két kilométeres sort alkottak a Bem tértől a Kossuth térig azok a magyarok, akik a bátrak ünneplésén, a hősök előtti főhajtáson kívül azt is meg akarták mutatni, hogy megértették a közelgő választások tétjét.
 
A miniszterelnök egyenesen és őszintén ki is mondta, mi ez a tét. Úgy fogalmazott: el akarják venni az országunkat. Nem egy tollvonással, mint száz éve Trianonban.
 
Most azt akarják, hogy néhány évtized alatt önként adjuk át másoknak, más földrészről érkező idegeneknek, akik nem beszélik a nyelvünket, nem tisztelik a kultúránkat, törvényeinket és életformánkat, akik le akarják cserélni a miénket a sajátjukkal.
 
Nyilvánvaló, hogy gyermekei, unokái jövőjéért felelősséget érző ember ezt nem hagyhatja. Mára el kellett döntenie mindenkinek, a nemzetiek vagy a globalisták pártján áll.
 
Szabad, független és magyar Magyarországot akar-e továbbra is, vagy beletörődik a kevert népességű, szuverenitásukat feladó országokból összetákolt Európai Egyesült Államok létrejöttébe. Aki pedig ezt eldöntötte, hasonló jókedvvel, elszántsággal és hittel megy majd április nyolcadikán voksolni, mint tegnap ünnepelni.
 
Csúcspontja volt a beszédnek, amikor Orbán Viktor megszólította a fiatalokat. Kár, hogy azokhoz ér el legnehezebben e néhány lelkesítő mondat, akiknek a haza, a nemzet, az anyanyelv és a szülőföld fogalmai már kiüresedtek. De bízzunk abban, talán őket sem lehetetlen visszaszerezni.
 
Most még úgy érzitek, tiétek a világ, mondta a szónok, de eljön a pillanat, amikor kell egy hely, egy nyelv, egy otthon, ahol az ember az övéi között, biztonságban és szeretetben leélheti az életét. Tűpontos meghatározása ez a hazának. Annak a hazának, aminek most szüksége van a fiataljaira.
 
Gyertek, és harcoljatok velünk, kérte a kormányfő, hogy amikor majd nektek lesz szükségetek a hazára, még meglegyen a hazátok. Mivel a veszély is elsősorban kívülről fenyeget, értelemszerűen a védekezést is érdemes nemzetközi szinten megszervezni. Ezért volt felemelő látni lengyel sorstársaink ezredét a menetben, ezért volt jó hallani, hogy összetartozásunk természetes, összekapaszkodásunk erőforrás.
 
Figyelve a közel s távol zajló folyamatokat, könnyű belátni Orbán Viktor azon kijelentésének igazságát is, hogy világtörténelmi fordulópont előtt állunk. Ehhez képest kell tehát mindenkinek komolyságot és elszántságot tanúsítania az elkövetkező időben.
 
Mindeközben több ellenzéki politikus is megpróbálkozott azzal, hogy kihasználja a választás előtti ünnepi pillanatot szavazóinak gyarapítására. Az eredményességet áprilisban értékeljük.
 
A stílusról pedig álljon itt Molnár Gyulának, az MSZP elnökének egy mondata a Szabad sajtó-díj átadásán elmondott beszédéből. Úgy fogalmazott, miközben a kormányt vádolta népbutítással, hogy ne várjanak tőle részletes történelmi összehasonlításokat és párhuzamokat, arra szerinte ugyanis ott „a bunkómenet” vagy „a miniszterelnök utolsó nagygyűlésén elhangzó beszéde”.
 
Van összehasonlítási alap, döntse el mindenki, ki a bunkó!

Gajdics Ottó
Magyar Idők