A CDU kongresszusán és a CSU elnökségében várhatóan nagy többséggel megszavazzák a koalíciós szerződést, a szociáldemokraták pártszavazásán valószínűleg szoros lesz az eredmény. A párt akkor folytathatja a 2013-ban kezdett kormányzást a CDU/CSU pártszövetséggel, ha a 463 párttag többsége megszavazza a szerződést. A pártszavazás után Martin Schulz távozik az SPD elnöki tisztségéből, utódának Andrea Nahles szövetségi parlamenti (Bundestag-) frakcióvezetőt javasolja, aki az első nő lehet a 154 éve alapított párt élén. Amennyiben az SPD-tagok többsége megszavazza a szerződést, Martin Schulz külügyminiszterként kívánja folytatni politikai pályafutását. Az SPD elnökségi ülése után elmondta, hogy a német diplomácia vezetőjeként teljes erővel az Európai Unió (EU) megújításán szeretne dolgozni. Hozzátette, hogy az alkancellári tisztséget nem kívánja betölteni. 

A CDU és a CSU sem ismertette, hogy kik lehetnek az új kormány miniszterei, de a koalíciós szerződés véglegesítésével együtt a tárcák elosztásáról is döntöttek. A legnagyobb újdonság, hogy az SPD-hez kerül a pénzügyminisztérium, a CSU-hoz pedig a belügyminisztérium. Eddig mindkét tárcát CDU-s politikus vezette. A következő kormányban Angela Merkel kancellár pártjának csak a gazdasági minisztérium jut a legfontosabb tárcák közül. A 14 fejezetből álló, 177 oldalas koalíciós szerződés legnagyobb újdonsága, hogy nem német ügyekkel kezdődik, hanem EU-s kérdésekkel. A dokumentumban hangsúlyozták, hogy az eddiginél következetesebben kell érvényesíteni "a demokratikus és jogállami értékeket és elveket az EU-n belül". A menekült-, és migrációs politikával kapcsolatban kiemelték: közösen kell védeni az EU külső határát, és gondoskodni kell "a felelősség szolidáris megosztásáról". A tervek között szerepel egy EU-s szintű "szociális paktum" is, amely a szociális alapjogok és a munkavállalók érdekeinek védelmét szolgálja, egy keretmegállapodás a minimálbér és a szociális alapellátás szabályozásáról, és egy megállapodás a vállalkozások adóztatásáról, amelyben rögzítik a "közös, konszolidált adóalapot" és az adókulcsok minimális mértékét. A szerződés arról is szól, hogy az állandó euróövezeti válságkezelő mechanizmus (ESM) továbbfejlesztésével létre kell hozni a nemzeti parlamentek által ellenőrzött "európai valutaalapot". Hozzátették, hogy a "kölcsönös szolidaritás elvének az EU-s költségvetésben is érvényesülnie kell". 

 A szerződésben az egyik leggyakrabban - 93 alkalommal - előforduló kifejezés a digitalizáció, amellyel kapcsolatban egyebek mellett azt vállalja a CDU/CSU és az SPD, hogy 2025-re törvényben biztosított jogosultság lesz a hozzáférés a nagysebességű internethez. A migrációval kapcsolatban rögzítették azt a már korábban kidolgozott megállapodást, hogy az évi 180 ezer és 220 ezer közötti sávban kell tartani a menekültügyi rendszer keretében befogadottak számát. A megállapodást széles körben bírálták. Gazdasági érdekképviseletek szerint az újabb nagykoalícióra készülő pártok a sikeres jövőt megalapozó átalakítások helyett a megtermelt jövedelem újraelosztására helyezik a hangsúlyt. Az ellenzéki pártok közül a legélesebb bírálatot a CDU/CSU-tól jobbra álló Alternatíva Németországnak (AfD) fogalmazta meg, szerintük a CDU már csak egy politikai tartalom nélküli, "kiüresedett váz", amelynek egyetlen funkciója Angela Merkel hatalmának biztosítása. 

Ennek érdekében a CDU behódolt a szociáldemokratáknak, elindult a Martin Schulz által meghirdetett "európai egyesült államok" felépítése felé, amivel tovább mélyíti a szakadékot az EU nyugati része és keleti tagállamai között. A liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) elsősorban azt kifogásolta, hogy a szerződés nem foglalkozik kellőképpen a digitális átalakulás kihívásaival, a Zöldek az ökológiai, környezet-, és klímavédelmi vállalásokat kevesellték, az SPD-től balra álló Die Linke (Baloldal) szerint elhanyagolják a legfontosabb társadalmi gondokat, a gyermekszegénység és az időskori szegénység terjedését. A kormányalakítási minden eddiginél hosszabb folyamat Németországban. Az eddigi rekordot 2013-ban állították fel, amikor a CDU/CSU és az SPD kormánya a Bundestag-választás utáni 86. napon alakult meg. Ezúttal a koalíciós szerződés a Bundestag-választás utáni 135. napra készült el, és az új kormány húsvét körül, több mint fél évvel a választás után alakulhat meg.